A 2005-ös év szeptemberében nekivágtam kedves Tibi barátommal, életem eddigi legembertpróbálóbb teljesítménytúrájának. A szavak pusztán kevesek arra, hogy ezt az érzést leírják, de talán a Tibi által megfogalmazott művészi értékű, bár némileg balladai homályba burkolózó élménybeszámoló fejezi ki leghívebben az átélt borzalmakat :D


Az Úr hőseget és vérszívó fenevadakat küldött vala, de ők csak menének…
Az Úr fellegeket és bőséges esőket külde, az által probálván rozsdásítani akaratukat, de ők csak menének…
Az Úr bénító fájdalmat plántála az fájó tagjaikba, de ők haladanak tovább…
Az Úr meglepőde az jellemeknek ilyetén mertékben való szilárdan maradása által, és lebocsájta útmutató angyalát lámpásával, hogy űket ezentúl magasztos céljuk elérésétől semmi körülmények el ne tántorithassák, s lőn!
Amidőn elette az kakasok harmat rikoltottak volna oklevéllel és kitűzővel növele az felett érzett örömüket, mellyel állhatatosságukat, melyről tanúbizonyságot tevének, felettébb megjutalmaza.
Benedek Jenő mondjon le!


Mint mindenhol...itt is az apró betű a lényeg...aki érti érti, aki nem az nem...:D